Az életre
ez csak egy gúnyos hangvételű színdarab lehet,
melyben nem jutott neked jobb szerep.
e színpad deszkáin félve állsz,
de ettől játszol jól.
és a többi szín ész, ki előtted jobb módban áll
és a páholy tapsára meghajol, mind azt kántálja:
nem kell a hírnév, sem a pénz.
nem ezért kell, hogy éjj.
Míg hat a gyógyszer
komor képzetek,
kopottak, kedvesek.
te ócska gond
rám többé nem telepszel.
fékveszejtve
sűlyedek le,
csillagtól kopár éj-keretbe.
kábulok, bámulok üvegesen.
és mire ébredek,
újra én leszek
a testnek húsa,
a nyelvnek múzsa,
kábult, fura
magam ura.
míg hat a gyógyszer.
míg hat a gyógyszer!...