Üdvözlök minden kedves látogatót készülő weboldalamon!

  1977 májusában láttam meg a napvilágot Budapesten. Gyermekkoromat Kőbányán éltem le. Szerettem a helyet ahol felnőttem. A ház, egy világháború előtt épült belsőudvaros, az utcafrontján egy emeletes társasház volt. Az emeleti lakások előtt oszlopokon álló fa- gang nyújtotta lehetőségeket sokszor kihasználtam rajzok készítéséhez. Az udvarban lévő kert hálás témának bizonyult. 

  Általános iskolai tanulmányaimat a Szent László tér 1. Ének-zene és testnevelés tagozatos általános iskolában folytattam, ének-zene tagozaton. Ennek megfelelően ránk váró, kötelező érvényű hangszerválasztás okán tangóharmónikázni kezdtem. Lényegében helyhiány miatt esett a választás erre a becses hangszerre a zongora helyett, ami az eredeti elképzelésem volt. 

  Itt volt életem első találkozása a versírással is. Az egyik irodalomdolgozatot verses formában adtam le, mert bevallom nem készültem megfelelően a témából. Így ami eszembe jutott megpróbáltam versbe foglalni. Az irodalomtanárnőm nem volt elégedett a tartalmi hiányosságok miatt, ugyanakkor lelkesen üdvözölte  a dolgozat formátumát. No, tehát azóta írogatok. 

A festészettel már csak felnőtt koromban találkoztam össze, amikor már rajzolni sem rajzoltam. Miután elvégeztem egy bőripari szakmunkás iskolát ortopédiai cipész szakon és nem találtam megfelelő munkát e szakmán belül, sokfelé sodort az élet. Dolgoztam sokféle területen és mikor már azt hittem, hogy teljesen elfordul tőlem a művészet ismét keresztezte utamat. Egy művészfestékeket gyártó és forgalmazó cégnél sikerült felvételt nyernem és így karnyújtásnyira került tőlem a lehetőség, hogy fessek. Megvettem életem első művészfestékeimet, festő- vásznamat, álványomat. Felvillanyozott a dolog és a rajz szeretetét most a festés szenvedélye vette át.

Bár nem jártam képzőművészeti iskolába, sok mindent tanultam autodidakta módon könyvekből, festményekből. Leginkább az impresszionisták fogtak meg és ez elmondható az akkori kor szellemiségéről is. Bevallottan abban a korban élném az életemet szemben ezzel a rohanó őrülettel. De sajnos ez nem lehetséges. A festés számomra egyfajta kompenzáció, s bár kevesebbszer jutok oda mint azt szeretném, amikor ecsetet ragadok, egy kis XIX. századot varázsolok az életembe.